...azaz mai összeállításunkból kiderül, hogy sosem derül ki, hogy komolyan gondolják-e...

Európának mindig is volt mondanivalója a családon belüli fajtalankodás terén, ki tudja miért, az „öreg kontinens” magas szinten szocializált létformája legtöbbször a családban találja meg kiteljesedése tárgyát, hajtsák nemes vagy beteg ösztönök. Ezúttal egy házaspár gondolta úgy, hogy sötétebbik énjük metszeteként megalkotnak valami újat, közös elhatározással. A zenében is frigyre lépők neve Ihriel és Ihsahn, utóbbi az Emperor árnyékából kiutat kereső falkavezér, sőt, az útkeresésben tettestárs még Ihriel bátyja is.

Adott tehát mindjárt három karakteres hang, és legalább két fő multiinstrumentalista, hogy az ütőhangszerek kivételével bármit szalagra álmodhassanak. Fontos látni azonban, hogy itt minden Ihriel kedvéért történik, mindenki más mellékszereplő és a történet kibontásának eszköze. A hölgy pedig bevallottan komolyzenei megközelítésben gondolkodó, gépiességet törékenységgel keverő, éjszakát álmodó tündér. A Peccatum pályafutásának ívén születő alkotások pedig hasonlatokkal is nehezen átadható világú furcsa szerzetek.

Mint minden, a külső befolyást mellőző művészeti tevékenység esetében, a Peccatum zenéje is egyre tisztult az idővel, az utolsó években az In the Woods-ra jellemző bizarr epika is felüti fejét, mondanivalója azonban minden pillanatban a modern korba merevedett hús-vér létező kínjairól mesél. Olyan ez a hang, mint a cseppfolyós éjszaka a lakótelepek házai között. Egy évtized sem telt el az első lépés óta, amikor újra másfelé húz I&I útja, és a Peccatum halálra ítéltetik. Halálában sem hoz azonban megnyugvást, ez egy holt szisztéma máig eleven játéka.

Mi az élet értelme? A testvéri gyűlölet.

fotó:

Kátai Tamás

Címben nevezett Håvard Ellefsen az Emperor basszusgitárosi posztját cserélte a DDM (Dark Dungeon Music) franchisera. E stílusban 1993 és 1996 között alkotott, és pár év múlva nemes egyszerűséggel szarozott le, hogy azután belekezdjen az alább tárgyalt újrahasznosításba. Talán vitán felül áll, hogy Mortiis utóbbi három albumán létező stílusokból emelt át néhol komplett elemeket, ezt megemésztve és műanyagba köpve pedig folyamatosan revitalizálta saját brandjét.

Több-e a Mortiis címke egy rugalmas orkmaszknál, melyet a dark wave és az arcbamászóbb indusztriál felkentjeinek hangzására húz a jó Håvard? Valószínűleg nem. Ellenben a fiatalember jellemzően tud dalokat írni és őriz valamit saját múltjának dohos kriptahangulatából is. Mindez pedig fogást talál a hallgatón, miként szintén élményszámba megy őt élőben megtekinteni, örök zárójelbe téve kísérő/kísértő-zenészeit. MM szavaival élve a Mortiis öt középső ujj egy kézen.

Mi az élet értelme? Ugyammá. Ne légy troll.

...with your cock out! kérdés van?

Minden fenyőmetalok gyöngye, a Borknagar egy ideje a szubjektív múlt idő jelét viseli nálam, ez azonban nem tart vissza némi jószándékú magasztalástól. A csapat három nagylemez óta nem tud nyakreccsenést kiváltani a törzsközönségből, a törés pedig a 21. századba lépve következett be, minden előjel nélkül, az ötödik lemez után. De nem is erről akarok a következőkben szólni.

A csapat hírhedten nagy étvággyal fogyasztja pazar ízléssel válogatott zenészeit, akik közül is a zenekar mindenkori arcát adó frontemberei mentek/mennek eseményszámba. Hangulatában a Garm énekével rögzített első két album, míg dalok szempontjából a Simen-éra a sorvezető, azután Vintersorggal mindenki meglepetésére szintén rögzítettek egy meghatározó anyagot 2001-ben. A többi néma csend.

Winter - thrice
River and Rock
A new kingdom rise
I close my eyes

Minden megmozdulásuk alapvetője azonban a death metalból érkezett viking boss/gitáros Øystein Garnes Brun, akinek minden teret betöltő játéka példátlanul egyéni a norvég mezőnyben is.

Abban a norvég mezőnyben, melyben a hangulatteremtés veleszületett adottsága majd´ minden zeneszerzőnek, olyas ihletettséggel, mint Øystein, kevesen érnek a húrokhoz. Történjen bármi is ezzel a csapattal, hóesés és fenyőillat karácsonyi vásár hangulatát mellőző megidézésében máris olyan életművet alkottak, mely nélkül kevesebbek lennénk ma itt, és még hosszú évtizedekig fenntartja nevüket a jeges északi tavak felszínén. A Borknagarnak már sosem jön össze az ún. "áttörés", ami nem is baj okvetlenül, ellenben ha még ebben az életben összekapnák magukat, sokan futnánk egy kört érte a tó körül.

Mi az élet értelme? Tűz és jég.