A, mint antikrisztus
B, mint befolyással üzérkedés
C, mint csizma az asztalon
D, mint deformált
E, mint egyedül
F, mint franciául beszél
G, mint gerinc
H, mint hús
I, mint instant isten
J, mint Janus
K, mint Krisztus
L, mint Lázár
M, mint megváltás
N, mint napalm
O, mint operett
P, mint praxis
Q, mint Queen
R, mint részeg
S, mint stúdiózene
T, mint trombita
U, mint Underberg
V, mint Volkswagen
W, mint wok
X, mint xanax
Y, mint y=|x|
Z, mint zsír

HERBIE - Fingers

- Tudod, mire emlékeztetsz, fiam?

- Na mire, nagyapó?

- Egy klitoriszra.

- Mire?

- Azt hiszem, a csuklyád miatt.

rotyog a szinti, lálálá és... nincs csuklya! ne kelljen márhívó...

A blog az rossz, ezért sose blogozz
Mer' aki blogozik az rossz, rossz, nagyon rossz
De te ne legyél rossz, hát soha ne blogoljál

A bloghu rossz, a ´spot az rossz
A fékbuk is rossz, rossz, nagyon rossz
Tehát a blog az rossz, ezért soha ne blogoljál

A post az rossz, hát ne postozz
Mer' aki postol az rossz, rossz, nagyon rossz
De te ne legyél rossz, hát ne postoljál

A sok az rossz, és a link az rossz
Ha rövid az rossz, rossz, nagyon rossz
Vagyis a post az rossz, hát ne postoljál

Ne blogoljál, mer' a blog az rossz
Ne írjál, mert az írás rossz
Ne balhézz, mert a baj az rossz
Ne blogoljál, mert a blog az rossz

Figyelj rám, soha ne blogoljál
Mert a blog az rossz

Egy levegővel álljon helyt három, első generációs norvég black metal alapbanda. Közös bennük, hogy legújabb kori ténykedésüknek egy sort sem kívánok szentelni e helyen, ám az alapok lerakásának időszakában éjfekete kreativitásuk megkerülhetetlen alapműveket alkotott. A Carpathian Forest esetében a Black Shining Leather (1998), az Immortal köreiben a Blizzard Beasts (1997), míg a Satyricon territóriumában a Rebel Extravaganza (1999) jelenti számomra a határkövet uralkodásuk évtizedében. Ez a dekád pedig nem szól semmi másról, csupán a jég minden megroppantó erejéről és három gleccsergonosz zenészpárosról.

A Carpathian Forest kispolgári perverziókban tobzódó duettje közel egy évtizedig ki sem merészkedett az erdőkből, Gollam-módra imádva és rettegve a Drágaszágot. A törpbánya punkjai ők, kincsük tömény fekete köd, mandzsettájukon vérpöttyök. Megmutatták, hogy a burzumi atmoszféra újjáteremthető, sokkal inkább hozzáállás dolga ez, mint zenészi képességeké, mely esetükben képtelenséggé fokozódik. És Moria tábortüzeinél átszúrt genitáliákról zeng a dal.

Blashyrkh fiainak puszta képi megformálása is beszédtémát ad, mindazonáltal a dörzspapírgyártók és az antennamogulok mellett a Dimmu Borgir szélsőségeinek határain túl merészkedő hollófekete arcok is könnyen felfigyelhettek az Immortalra. Sziklán hajgitározást ilyes hitelességgel a Bon Jovi legnedvesebb napjai óta nem láttunk, és ahogy a Batmobil arcú Abbath Doom Occulta ég felé emeli az arcát, szem nem marad szárazon. A mai napig a legnagyobb erényük, hogy a Bolt Thrower szikár produkciójához hasonlóan kitehetik albumaikra a „másolásvédett” címkét.

A Satyricon a sötét középkortól pár év alatt egy bakugrással eljutott az ipari forradalomig anélkül, hogy köpönyeget cserélt volna. Minden hadmozdulatukban igényesek és innovatívak voltak, mindeközben dalközpontúak és közérthetőek, akik megszédültek saját látványuktól, ami e tekintetben érthető, bár nem elfogadható. A nyalókamániás Kojak óta a legmeghatározóbb kopasz, ezúttal sólyomszárnyon, mindörökre bronzláncokkal megkötözve.

Álljunk meg itt egy szóra. Azistenitneki. Ki is a ma Iggy Popja? A hittel élő ember, a dekadencia örököse. Gondoljunk rájuk tisztelettel és ne hagyjuk magukra őket. A 1749-es telefonszám felhívásával egyszeri 200 forintnyi pénzadomány juttatható a kiszenvedett borsodiakhoz. Szikora Robi és a gidák ajánlásával.

A MaNcs cikkét olvassad az újságban.

Old plutonium
Iron skeleton
Murder gutter
Sodomised mother