A némber one lehetne is mimás, a legnagyobb tiszteletnek örvendő norvég bádogember. Szigorú számadással élt 11 évet, idő előtt elhunyt és lett a FNM által is megénekelt Legszörnyűségesebb: egy Legenda a szekrényben. Sokszor megidézett visszajáró lélek, létezése definiálhatatlan, fényezése frissen polírozott.

Az Emperor története a nagykorúság küszöbéről és Oslo éhező városának hírhedt környékéről indul. A sarokkövek neve legyen Ihsahn és Samoth, tisztességes polgári névre is hallgató művészeti vezetők. Pontosabban előbbi a művész, utóbbi a (tévútra?) vezető. Fényes, ékes példája az egymást taszító ikercsillagoknak, ahol a két fél együtt több, mint egész.

Két nevezett fiatalkorú (unásig) ismert hatásoktól befolyásolva, valami nagyszabásúban, hogynetovább progresszívben gondolkodik. Ami létrejön, megfoghatatlan elegye atmoszférateremtő filmzenéknek és természet ihlette zord feketefémnek. Az ív, melyet napfogyatkozástól Prométheuszig megalkottak, nem is fért a nekik rendelt évtizedbe, benne szakma és rajongó egyaránt fedez fel még ma is új ízeket.

 Mi az élet értelme? A zörvénylő erő, melyben eléghetsz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.