repülsz

vagy inkább

lebegsz

sodródsz

egy

hatalmas

sötét szobán át

a zajokon át

végtelen csillámló glissandi pattogó pizzicato a döngő basszus szénfekete tornádója

de máskülönben üres se bolygók se meteorok ha akad bármi is

az talán a felrobbant zene finom porfellege ott lebegsz

valahol félúton kéj és rettegés között

egy meghatározhatatlan pillanatig

ott vagy mindenhol

csak a jelenben nem

hé!

e beláthatatlan szobákban egyre jobban elveszel

egyéniséged kopik szellemed párolog tested bomlik utolsó gondolatod

zaj lettél vékony névtelen hang a többi között ahogy az üres sötét szobában üvölt

[Christophorus G., fordította:m]

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.