Európának mindig is volt mondanivalója a családon belüli fajtalankodás terén, ki tudja miért, az „öreg kontinens” magas szinten szocializált létformája legtöbbször a családban találja meg kiteljesedése tárgyát, hajtsák nemes vagy beteg ösztönök. Ezúttal egy házaspár gondolta úgy, hogy sötétebbik énjük metszeteként megalkotnak valami újat, közös elhatározással. A zenében is frigyre lépők neve Ihriel és Ihsahn, utóbbi az Emperor árnyékából kiutat kereső falkavezér, sőt, az útkeresésben tettestárs még Ihriel bátyja is.

Adott tehát mindjárt három karakteres hang, és legalább két fő multiinstrumentalista, hogy az ütőhangszerek kivételével bármit szalagra álmodhassanak. Fontos látni azonban, hogy itt minden Ihriel kedvéért történik, mindenki más mellékszereplő és a történet kibontásának eszköze. A hölgy pedig bevallottan komolyzenei megközelítésben gondolkodó, gépiességet törékenységgel keverő, éjszakát álmodó tündér. A Peccatum pályafutásának ívén születő alkotások pedig hasonlatokkal is nehezen átadható világú furcsa szerzetek.

Mint minden, a külső befolyást mellőző művészeti tevékenység esetében, a Peccatum zenéje is egyre tisztult az idővel, az utolsó években az In the Woods-ra jellemző bizarr epika is felüti fejét, mondanivalója azonban minden pillanatban a modern korba merevedett hús-vér létező kínjairól mesél. Olyan ez a hang, mint a cseppfolyós éjszaka a lakótelepek házai között. Egy évtized sem telt el az első lépés óta, amikor újra másfelé húz I&I útja, és a Peccatum halálra ítéltetik. Halálában sem hoz azonban megnyugvást, ez egy holt szisztéma máig eleven játéka.

Mi az élet értelme? A testvéri gyűlölet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.