Címben nevezett Håvard Ellefsen az Emperor basszusgitárosi posztját cserélte a DDM (Dark Dungeon Music) franchisera. E stílusban 1993 és 1996 között alkotott, és pár év múlva nemes egyszerűséggel szarozott le, hogy azután belekezdjen az alább tárgyalt újrahasznosításba. Talán vitán felül áll, hogy Mortiis utóbbi három albumán létező stílusokból emelt át néhol komplett elemeket, ezt megemésztve és műanyagba köpve pedig folyamatosan revitalizálta saját brandjét.

Több-e a Mortiis címke egy rugalmas orkmaszknál, melyet a dark wave és az arcbamászóbb indusztriál felkentjeinek hangzására húz a jó Håvard? Valószínűleg nem. Ellenben a fiatalember jellemzően tud dalokat írni és őriz valamit saját múltjának dohos kriptahangulatából is. Mindez pedig fogást talál a hallgatón, miként szintén élményszámba megy őt élőben megtekinteni, örök zárójelbe téve kísérő/kísértő-zenészeit. MM szavaival élve a Mortiis öt középső ujj egy kézen.

Mi az élet értelme? Ugyammá. Ne légy troll.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.