E, jövőre krisztusi korba lépő duplajóság megfelelő vizuális háttere a mai napnak. Ami a zenei matériát illeti, világra érkezése jelzi a pillanatot, amikor a dinoszaurusz feje és teste elkezdett külön életet élni, a klasszikus kvartettnek pedig egyenesen vonalzóval kottázott hattyúdala. Az első Roger Waters szólólemez, helyére mégis csak egy gilmournyi magasítással kerülhetett. Önmagában egy életmű.

Mégis, mindig, csakazértis: dőljön le a nyomorult!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.