A 2009-es évben a szokottnál némileg többet tartózkodtam a rock/metal hadiösvényen kívül, például olyas okoktól vezetve, mint az új DM album megjelenése. Első lendülettel el is helyeztem a korongot az év csalódást jelentő, lapos mainstream produkciói közé, még az easy-listening azon kis szeletét tekintve is, ameddig kíváncsiságom terjed. A Sounds... mélysége csak úgy az ötödik hallgatás után tárult fel. Vitán felül áll, hogy a Depeche pozíciójából a brand revitalizálásához és a cirkusz felpörgetéséhez tökéletesen elegendő lett volna egy jelzésértékű kiadvány a csapat létezéséről. Meglep, hogy sokak szemében így is vonult az archívumba ez az album, hiszen a essexi srácokra ez a kényelmes hozzáállás a legkevésbé sem volt jellemző a múltban, pedig úgy a Songs of F&D óta nyugodtan hátradőlhettek volna. Akkoriban egy ideig önmaguk és a zenekar elpusztításán ügyködtek, de minthogy azon a vonalon nem sikerült elérniük a legenda státuszt, eldöntötték, hogy mégis együtt és dalokat írva a legjobb.

A Sounds... képében Martin Gore egy soron kívüli Gahan szólólemezt tett le az asztalra, melyhez nevezett - 3 saját dalon túl - élete legjobb énekteljesítményét adta. Olyasmi mélységekig visz le az album, ahová talán csak az Ultra volt képes a maga idején. Ha úgy tetszik, az összhatás ezúttal az Ultrán műanyagba öntött kifordított változata, a cél nem érzelmi mélységek, hanem magaslatok leküzdése, az üzenet egyértelműen pozitív, de nincs baj, mert ebben is jók. Hagyományos értelemben vett zeneiség nélküli, a soul klasszikus hagyományait követő munkával van dolgunk, bárdolatlan analóg hangszínekkel, maradandó, nagybetűs Dalokkal. Nyilván a Depeche relaxációs tripje sem tart örökké és a következő albumon ismét új arcukat mutatják majd, ami 30 éves jelenlét után önmagában sem kis eredmény. Ha már az úgynevezett sokkerek (Manson, Rammstein) sótlan, felejthető produkciókkal jöttek elő ebben az évben, a meglepetés, bár nem várt terepről érkezett, mégis főhajtással jutalmazandó. A fenti poszt célja éppen ez volt. Richard még mindig megérint.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.